Erdőkert és permakultúra III.

Miért fontos a talaj? Mit tudunk tenni a talaj megóvásának érdekében?

A talaj a növényeket (és ezáltal az állatokat, valamint az embert) ellátja tápanyagokkal, vízzel, megköti és átalakítja az anyagokat, elnyeli a napsugárzás által közvetített hő mennyiségének nagy részét (minden talajtípus különböző mértékben) hasznosítja, átalakítja és egy részét visszasugározza a légkörbe, ezzel biztosítva a kiegyenlítettebb hőmérsékletet.

A talaj a rajta élő növényzet közvetítésével is jelentős szerepet játszik a Föld energiaforgalmában. A növények – fotoszintézissel – az élet számára nélkülözhetetlen oxigént fejlesztenek.

A talajképződés.
A talajképződés első szakasza a talajképző üledék kialakulása az alapkőzet mállása. Fizikai-, kémiai-, illetve biológiai mállási folyamatokon keresztül képződik és halmozódik fel az üledékben a talajok jellemző speciális szervesanyag-formája a humusz. Kialakulnak a különböző talajtípusok, elkülönülnek a különböző talajszintek. Elkezdődik a humuszosodás.

A humusz.
A humusz a talaj felső rétege, a szerves anyagokat tartalmazó termőréteg. Nem egy vegyület, azaz nincs kémiai képlete és meghatározott szerkezete, hanem vegyületek keveréke. Minél nagyobb a talaj humusztartalma, annál nagyobb a termékenysége. A humusz kialakulása szorosan összefügg a talajra jutó szerves anyag átalakulásával és majd bomlásával, lényege, a bomlástermékek a talaj ásványi anyagával való keveredése és ahhoz kapcsolódása. A humuszosodást befolyásoló tényezők: a talajra és a talajba jutó szerves anyag mennyisége, minősége és eloszlása, a szerves anyag bomlásának és átalakulásnak feltételei, valamint a talajképző üledék összetétele. A talajra és a talajba jutó szerves anyag jellege a talajon élő növénytársulástól, mennyisége főként a biomassza fajlagos tömegétől függ, így földrajzi övezetenként különböző. A humuszanyagok sorsa és jellegzetessége a talajlakó állatok keverő hatásának következménye. A különösen termékeny mezőgazdasági talajok egyik legfőbb ismérvei az agyag-humusz-komplexek. Létrejöttük legfőbb aktiválói a földigiliszták (Lumbricidae); ezek bélcsatornájában ugyanis az agyagásványok és humuszanyagok szorosan, tartósan összekapcsolódnak. A földigiliszták talajtermékenységre gyakorolt hatása nagyon fontos. Mindenféle szerves anyagot elfogyasztanak némi földdel keverve, amely az emésztőcsatornájukon áthaladva ürülék formájában távozik az állatból, felhalmozódik a talajban, javítva annak szerkezetét és tápanyag ellátottságát. A földigiliszták és az egyéb gyűrűsférgek nagy földmennyiséget mozgatnak meg, kevernek össze, jelentős növényi anyagot dolgoznak be a talajba. Járataikkal javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodást. Az úgynevezett minimum művelésű mezőgazdálkodási területeken sokkal több a talaj egészségét jelző földigiliszta. A Kárpát-medencében a földigiliszta-félék családjából mintegy 60 faj található meg. A földigiliszták mellett a rágcsálók (egér, ürge, hörcsög) és a vakond szerepe is fontos a talajszerkezet javításában, de túlzott elszaporodásuk súlyos gazdasági károkat okozhat a növénytermesztőknek.

A humuszosodásnak fontos feltétele az idő: a talajképző üledékre és a rajta megtelepült növénytársulásra jellemző egyensúlyi állapot kialakulásához esetenként több száz, olykor több ezer évre van szükség. A talajban jelenlevő, vagy a talajba került szerves anyagok az ott élő mikroorganizmusok és szervetlen anyagok hatására fokozatosan lebomlanak: ez a folyamat a mineralizáció, amely során a bonyolultabb szerves anyagokból egyszerűbb szerves anyagok, majd a növények számára felvehető anyagok (H2O, CO2, kationok és anionok) jönnek létre. A lebomlás során keletkező egyszerűbb szerves anyagok a talajban levő szerves és szervetlen katalizátorok hatására képesek újra szintetizálódni.
A szántóföldi, nagyüzemi mezőgazdaság a talaj rendszeres bolygatásával, tömörítésével, eróziójával és vegyszerezésével nagyrészt eltünteti a talajéletet és feléli a talajok humusz- tartalmát.

Napjaink mezőgazdasági gyakorlatának egyik legjelentősebb veszélye a talaj termőrétegének a kimerítése, amit talaj-csúcs -nak is nevezünk.

„A talaj-csúcs angolul ‘peak soil’, utalva a ‘peak oil’ kifejezésre, melynek jelentése, hogy elértük az olajkitermelés csúcsát és ettől a pillanattól kezdve csökkenő olaj-kitermelési hozamokkal kell számolnunk. A talaj csúcs azt jelenti, hogy művelt talajaink termőrétege fokozatosan csökken, lényegesen gyorsabb ütemben, mint ahogyan képes megújulni. A termőréteg eltűnésének okai a talajerózió, valamint a mezőgazdasági művelés egyéb szerkezetromboló és a talajéletet romboló hatása.
A jelenlegi használat mellett várható, hogy termőtalajaink néhány évtizeden belül kimerülnek.”

Egészséges élelmiszer csak egészséges talajon terem, és ezért szükséges a talaj minőségének védelme és megőrzése.
Egészséges a talaj, ha termőképessége, tápanyagtartalma a rajta termesztett növények számára elegendő, a szerkezete apró morzsás, kedvező arányban van benne víz és levegő, a mikroorganizmusok száma egyensúlyban van, a bontási folyamatok nem túlzott mértékűek, nincs benne vagy rajta pangó víz, a termőréteg nem erodált és megfelelő vastagságú a növények számára, és természetesen szennyezőanyagoktól mentes. A talaj képes kiszűrni a káros szennyeződések egy részét benne élő mikroorganizmusoknak köszönhetően megköti a szennyezőanyagokat azonban szűrőképessége megszűnik, ha a szennyezőanyagok túl sokáig, vagy túl nagy mértékben érik.
Sajnos vannak olyan anyagok is, amelyek csak nagyon hosszú idő alatt (üveg, fém tárgyak, cellulóz), vagy egyáltalán nem bomlanak le (polietilén palackok).

A talaj megóvásának érdekében elsősorban próbáljuk elkerülni, a talajszennyezést, a vegyszerek használatát, lehetőség szerint pedig talajkímélő vagy talajépítő agrártechnológiákat válasszunk. Minden gazdálkodó az általa művelt területet ismeri legjobban, ezért jelenlegi tudásunkhoz mérten a számára legmegfelelőbb technológiát kell kiválasztania, szemelőt tartva a fenntartható-, ökológiai gazdálkodási rendszereket.

Alapítványunk kecskeméti székhelyén a talaj homokos, eleve gyenge termőképességű, mezőgazdaságilag kimerített talaj volt, melyet 2010-ben végzett talajforgatás és felmérés után, elkezdtünk folyamatosan javítani. Talajunk a csapadéknak csak kis részét tartja vissza, a vizet gyorsan átereszti, ezáltal az elvész a növények számára, illetve a talajba került szerves anyagok gyorsan elbomlanak és a gyors vízáteresztés folytán lemosódnak az altalajba. A növények gyökérzete a talaj felső rétegében helyezkedik el, ennek következtében száraz időjárásban sokat szenvednek a víz-, és tápanyaghiánytól. A szél is könnyen kikezdte a homoktalajunkat, és deflációt okozott.

Ezért nekünk elsősorban a kedvezőtlen víz- és tápanyag-gazdálkodást kellett megjavítani.

Erdőkert és permakultúra IV. tovább…